Papp Ferenc 1937-2011
Szomorú kötelleségünknek kell eleget tennünk, amikor e sorokkal emlékezünk az Obsitos Sport Klub játékosára, tiszteletbeli tagjára, Papp Ferencre.
Megdöbbenve fogadtuk a hírt, hogy elmentél, s napokba telt míg felfogtuk, hogy a hír igaz, 2011. október 09.-én végleg itthagytál bennünket. Tudtuk, hogy betegséggel küszködtél, de ahányszor csak találkoztunk, a belőled sugárzó örök optimizmus és vidámság feledtette ezt velünk.
Az idén augusztusban volt tíz éve, hogy az Elektromosból hozzánk igazoltál. "Megszünt a csapatod", montad akkor szomorúan, de Te még fiatalnak érezted magad s játszani, tekézni akartál. Mi örömmel fogadtunk, hiszen már számtalanszor találkoztunk a bajnoki meccseken s tudtuk, hogy nem fogunk benned csalódni, mert a győzni akarásod, a játék iránti alázatod csak jó példával szolgálhat mindannyiunk számára. Hosszú éveken át voltál erőssége a klubnak, sok nagy sikert arattunk közösen ez alatt a tíz év alatt. Aztán 2009.-ben jelezted, hogy már soknak érzed a bajnoki meccseket, mi ezen meglepődtünk, mert számítottunk rád, de a döntésedet tiszteletben tartottuk. Ebben az évben töltötted be a 72. életévedet, amit szinte el sem akartunk hinni, hiszen, ha a pályán voltál ez nem igen látszott rajtad. Igen ez az év volt az amikor már valamit érezhettél a betegségedből, de Te ezzel nem akartál senkit sem terhelni. Elbúcsúztattunk az aktív játéktól, emlékszem, hogy meghatódtál attól a szerény ajándéktól amit akkor a csapattól kaptál.
A klub tagjai ekkor úgy döntöttek, hogy sportpályfutásod elismeréséül az Obsitos Sport Klub tiszteletbeli tagjává választanak, ami jogos büszkeséggel töltött el mindannyiónkat. A sporttól, a tekétől azonban még ekkor sem távoldtál el, mert az "öregfiúknak" kiírt bajnokságban elindultál és még mindig eredményesen játszottál, tovább öregbítve ezzel mind a saját, mind az Obsitos Sport Klub hírnevét. Aztán lassan ezekről is elmaradoztál. Kérdeztük, mi van veled!? De, Te csak a tőled megszokott hamiskás mosollyal válaszoltál! "Á semmi különös", bár azt elmondtad, hogy nem mindig érzed magad igazán jól. Ma már tudjuk, hogy hősies küzdelmet folytattál a betegséggel, azzal a betegséggel, ami aztán végül legyőzött.
Mikor belépünk a Vízművek teke pályájára, mindannyian azt várjuk, hogy Te már ott vársz bennünket és a meccs lázában égsz, és mi tudjuk, hogy ez így is van, mert a lelked bennünk él, bennünk kell, hogy tovább éljen! Tudjuk, hogy a fülünkben csengő hangod, biztatásod, szurkolásod, még sokszor a segítségünkre lesz a nehéz helyzetekben, és sok nagyszerű győzelemhez fog még bennünket hozzásegíteni.
Emléked sosem feledjük!