BÚCSÚZUNK!
Weglárz Iván
Egy szó mennyi tartalommal bírhat!? Búcsúztunk nemrég is, amikor utoljára találkoztunk. "Szia", mondtad Te is, és én is. "Akkor majd találkozunk", és én is így gondoltam.
A jövőt terveztük, új célokat akartunk elérni, új feladatokat teljesíteni, mert célok mindig voltak előtted, előttünk. Te soha nem azt nézted, hogy mit, miért nem érdemes , vagy nem lehet megcsinálni. Te a megoldást kerested, s mindig meg is találtad, ezért amit kitűztél magad elé, azt el is érted.
Nekem és a klubunknak is sokat segítettél, ha kellett lelkesítettél, ha kellett tanácsot adtál vagy egyszerűen csak elmondtad a véleményedet. Sokszor az is elég volt, hogy tovább tudjunk lépni. Hiányozni fog a véleményed, a csibészes mosolyod, mit fog, már most is nagyon hiányzik.
Azon tűnődtem, hogy mikor is találkoztunk először. Egy Újpest meccsen, vagy a jégpáján? Nem tudom, de talán nincs is jelentősége. Annak annál inkább, hogy barátok lettünk. Hogy hogyan? Ki tudja. A miért azt hiszem fontosabb! Mert tudtunk és akartunk együtt gondolkodni, és dolgozni. Dolgozni a sportért az emberekért.
A Te egész életed a sportról szólt, a szolgálatról. Sajnos ez a szolgálat 2011. január 06.-án véget ért, amit még ma sem akarunk elhinni, mert fiatalon, nagyon fiatalon, 56 évesen ragadott el a halál.
Búcsúzunk most Tőled, de nem feledünk, mert szívünkben örökké élni fogsz!
Nyugodj békében Iván!